Kineziológia

Saját tapasztalatom a kineziológusnál kezelés során (mint kliens)

Úgy érzem érdemes ebből a szempontból betekintést nyújtani saját megélt tapasztalataimból,már csak azért is, hogy aki még nem volt Kineziológusnál a szakmai leírás nem biztos, hogymindig elegendő a megértéshez, hozzá teszem minden embernek különböző problémái vannak , másként egyénileg éljük meg lelki terheinket, inkább betekintésként ajánlom a magam részéről az alábbiakat. Azért is vettem a bátorságot, hogy erről írjak, mert tudom, hogy milyen érzés az amikor elesettnek érzi magát az ember a problémájával, ott ül és várja a csodát, hogy most mi fog történni, hogyan kapom meg a kézenfekvő megoldást a kezelés során.

Segítséget nyújtott abban, hogy hogyan közelítsem meg a hozzám fordulók problémáját, hiszen én is ültem a másik oldalon. Nyilván nem az a cél, hogy együtt sírjunk, mert a sebész sem hagyhatja el magát a műtét során, hanem együtt  megtalálni, feltárni a lelki akadályt és azt megérteni , elfogadni, továbblépni. Mint ahogyan kezdtem az elején ideje sort keríteni megélt tapasztalataimra. Az életem során bármibe is belefogtam, mindig frusztrált, hogy nem vagyok elég jó abban amit csinálok, sosem voltam megelégedve a munkámmal, a dicséret szó hallatán inkább még visszafogottabb lettem , mint sem büszkén verjem a mellem.

Kutattam magamban mire vezethet vissza az állandó elégedetlenségem, vajon milyen gyermekkori probléma ha már az, húzódhat a háttérben. Elhatároztam elmegyek Kineziológus barátomhoz, hogy keressük meg a megoldást. Tudni kell rólam az én szüleim gyerekkoromban elváltak, én meg voltam róla győződve felnőtt fejjel, én ezen már régen rég túl vagyok. Barátom örömmel fogadott, és rátértünk a helyzetemre, azt vettem észre, csak én beszélek, szokatlan volt eleinte, de egész kezdtem belejönni, tetszett, hogy hallgató fülekre találtam , még félszemmel oda pillantottam hátha ásít egyet . Meglepetésemre türelmesen ült és csak mosolygott, megvárta míg befejeztem mondandómat, és feltett egy fontos kérdést – Mit szeretnék?

Nehéz volt megfogalmazni szavakba önteni, hogy magabiztos emberként önbizalommal teli jó célt szolgálva, ezekkel mind felruházva el tudjam magam fogadni. Számomra megdöbbentő volt nem is olyan könnyü mind ez kifejezni. Az izomteszt segített megerősíteni a megfelelő megfogalmazást számomra. Mehettünk tovább;- kiderült izomteszteléssel, 11 éves koromban kell keresni az okokat. Megkért csukjam be a szemem segít összpontosításban, képzeljem el magam 11 évesen, elég gyorsan sikerült, éppen tv előtt ültem mesét nézve, gondoltam idáig nem is olyan rossz.

A következő kérdés egyedül vagyok a szobában, mire én – azt feleltem, apu és anyu most jöttek be a szobába, és nekem szegezték a kérdést minden előzmény nélkül -Kit választasz , mert elfogunk válni, nem akarjuk, hogy a bíróság döntsön. Nem haragszik meg a másik akit nem választasz. Na itt nálam elszakadt a cérna, 11 évesen és felnőtt fejjel is. Újra átéltem azt az érzést, hogy most nekem kell döntenem, mi lesz akkor ha nem aput választom, tényleg állják a szavukat, de mindkettőt miért nem lehet, mi közöm nekem ehhez az egészhez, mi lesz ezután kérdések tömkelege zúdult rám.

A kétségbeesés közepett meghallottam segítőm hangját, aki mindezt végigkísérve rávezetett, hogy a döntésem, nem nyomja rá a bélyeget az életemre,  mint terhet, és rájöttem nem okolhatom magam , hogy a szüleim nem akarnak együtt élni ők csak megkönnyíteni szeretnék az én helyzetemet, és nem belevonni felettem marakodva, pajzsként felhasználva. Ez volt számukra a legbölcsebb döntés amit csak tudtak hozni egy ilyen helyzetben.

Az ő félelmüket, vettem át és cipeltem magammal teherként , az életemben meghozott választásokon ez a le nem zárt félelem bújt meg, és hatott ki aggódásként, vajon jó lesz így bármihez is hozzáfogtam. Furcsa volt szembesülni a tényekkel , hogy mennyire mély nyomott hagyott bennem e régi feldolgozottnak hitt emlék. Megkönnyebbültséget éreztem, mintha halom kő gördült volna le a ellkasomról. Segítőm meggyőződve az oldás végén, izomteszttel megerősítésként kitesztelte, nincs több dolgunk befejezhetjük végezetül korrekciós gyakorlatot kaptam házi feladatul 1 hétig megerősítésként végezzem el.

Azért is osztottam meg, a fentieket, hogy érezhető legyen, mennyire nyomot tud hagyni egy elfeledett esemény melyről azt gondoltam nem vagyok a hatása alatt, mely csak arra várt, hogy megértésre találjon. Dönts úgy, ami megadja neked a szabadság lehetőségét, hogy Önmagad lehess.