Kineziológia

A hosszú évek munkájával felépített védőfalainkból mi tudjuk kiszabadítani magunkat, mely korlátot is jelent egyben. Tudom, nehéz rádöbbeni, hogy a problémák gyökerei mi magunk vagyunk. Mindig könnyebb a falaink mögül dobálózni, mutogatni, könnyebb bűnbakot keresni, de magunkba nézni annál nehezebb. A halogatás, szőnyeg alá seprés csak időhúzás, az önbecsapás is tud fájni. Nincs késő vállalni önmagunk felfedezését a változás kerekét Önmagunk indíthatjuk el. Felnőtt egy olyan generáció, aki megtanított arra, ha ezt és ezt csinálod, bajod származik belőle. Ez negatív töltetű program jó szándékkal kikövezve.

Már a gyerek az első lépteinél azt hallja, vigyázz, mert elesel, ne szaladj olyan gyorsan, mert el fogsz esni, és sorolhatnám. Lehetne ezt másképp is pozitív töltettel megfordítani. Ahelyett, hogy folyton arra figyelmeztetjük, miért ne csinálja, inkább törekedjünk, megmutatni, megértetni hogyan tegye, hogy jó legyen, hisz minden szülő álma, hogy sikeres felnőtté nevelje gyermekét. A harmónia megteremtésénél először is magunk kell kezdenünk, ahhoz szoktunk hozzá, hogy a  boldogságot a külső körülményektől várjuk, csak gondoljuk végig, mi magunk zárjuk el a bevonzandó lehetőségeknek az útját. Könnyebb kinyitni kulccsal egy zárt ajtót, mint erővel neki gyűrközve betörni, még a sérülés esélye is benne van. A sok negatív hozzáállás, nekem úgy sem sikerül, és társai helyett inkább, merjünk bele gondolni a kitűzött cél megformálásához, és az odavezető út közben éljük meg, ami velünk történik mert a vágyott cél elérése után rátalálhatunk olyasvalamire amire igazán nem  számítottunk önmagunkra. 

A gyerekek még tudnak felhőtlenül álmodozni, játszani mi felnőttek már ezt sem merjük sokan megengedni magunknak, ha már a gondolatunkat is korlátozzuk, lássuk  be így igen csekély esély van a , cél megvalósításhoz. Mindenki elindult az útján, de erre ráébredni csak mi tudunk, legyen bátorságunk meglátni hol is tartunk valójában.